A gobelin eredete:

A gobelin (goblen) nagy múltra tekint vissza egészen az 1400-as évekig. Maga agobelin elnevezés a francia Gilles Gobelin kelmefestő nevéhez köthető, aki a XV. századi Párizsban alapitotta műhelyét és fonalfestéssel, takácsmesterséggel foglalkozott, hogy versenyre kelhessen az olasz művészettel és bár azzal vádolták, hogy az ördög szövetségese, mégis nagyon sikeres lett művészete, és ez a mai napig tart. A kolostorok lakói néha évtizedeken keresztül dolgoztak egy-egy nagyméretű megrendelésen. A XIX. század közepére terjedt el a kisebb méretű, lakást díszítő gobelin kép, mely a háziasszonyok munkája volt általában. Ez a mai napig ismert és gyakorolt kézimunka.

A kézzel szövött kézimunkaként létrejött alkotások elsősorban a várak, kastélyok lakóihoz jutottak el. A gyapjúból készült darabok a hideg, nedves falakon hőszigetelőként is funkcionáltak.A rajzokat kezdetben az átszűrődő nap elé helyezett gyertya által megvilágított felületen keresztül kopírozták, és csak később kezdték el a lyukasztásos technikát. Ennek eljárása az volt, hogy a képet tartalmazó papírkép alá helyezték az anyagot és azon keresztül lyuggatták át a kívánt mintát, majd a kelmén szénporral rajzolták ki az ábrát.

1850-ben a gobelin egy "Berlin-hímzés" elnevezésű technikával módosult, amiben már gyöngyöket, zsenília fonalakat is használtak. A kiemelkedő színeket pedig finom szalagok váltották fel.

A gobelin Magyarországon való megjelenése:

Magyarországon először a XIV. századból származó Besztercei szójegyzékben olvashatunk fali kárpitokról, melyek különleges szövési technikával készültek és a falak réseit borították. Két funkciót töltöttek be egyszerre: szigetelték a falakat és hangulatosabbá tették az egyes helyiségeket. A szövőszékekből kikerült kárpitok őseink mindennapjaiban a legdrágább műalkotások közé tartoztak, mivel a fonal rendkívül drága volt, a különleges technikával készült szőtteseket pedig csak igen kevesen tudták elkészíteni. Ilyen megbízásokra kizárólag nagy becsben tartott mesteremberek vállalkoztak, akik különleges díszruhába öltözve végezték munkájukat.

A goblein varrás technikája:

Az egyik legrégebbi, amely a stoppolással azonos. A goblein varrás egyik fajtája, amikor egy megszőtt alapra hímezzük a mintát.  A varrás lényege, hogy minden színnek kódjele van és ez a jel minden kockában megtalálható. a hímzés a legegyszerűbb technikával készül.

A varrás lényege abban áll, hogy a kanava lyukméretét a fonalnak el kell fednie. Létezik festett lap és előre varrt vagy leszámolható gobelin. Az előfestett mintát félkész állapotban, azaz kivarratlanul tudjuk megvenni. A gobelin egy kinagyított milliméter papírra van megfestve kockánként, így a gobelinvarró könnyen leszámolhatja a varrandó felületet. Tehát ahány festett kocka van, annyi öltést kell levarrni a megfelelő színű fonallal. Az öltés sürüsége az alapanyag szövéssürüségétől függ. A kézzel festett mintákat színenként viszik fel a vászonra. Éppen ezért soha nem egyformák és eltérnek egymástól.

A legkedveltebb témák a madaras, virágos csendéletek, tájképek és híres festmények. Egy 70-80.000 apró öltésből felépülő tűgobelin akár 80-100 színt is tartalmazhat. Egyre többen vannak azok, akik érdeklődéssel fordulnak a hímzés bármely formájához, ezen belül is a gobbelinvarráshoz. A varrás előtti legfontosabb a színek megfelelő kiválasztása. Aki jártas a gobelinvarrásban nagyon jól tudja, hogy a legszebben kivarrt minta is megcsúnyulhat, ha nem megfelelő a hímzőfonal.

Léteznek nagylukú anyagok: azt a dupla szövésű anyagot nevezzük nagylukú anyagnak, amin 1 cm-re négy öltés varrható.

A másik a tűgobelin anyag: ezen az anyagon 1 cm-re hat öltést varrunk, ha egy előre festett vagy géppel nyomott alapokról dolgozunk.

Előfestett kanava: Íves kontúrokat tartalmaz és lehetővé teszik a kézimunkát készítők számára, hogy az egyes színek határait saját ízlés alapján alakítsák ki. Az előfestett kanavák készítéséhez két nyomdai technológiát használunk: a szitanyomás és a digitális színes nyomtató.

Fotóról festett kanava: Megfesthetünk bármit, ami fotón van: gyermekeinket, tájképet vagy ami a számunkra fontos. A fényképet lefénymásoljuk színes másolóval a kézimunkaboltokban megvehető üres kanavára.

 

 

 

Számos híres festőművész alkotása állítja nehéz feladat elé a kézimunkázókat. Ma is sok festmény ölt új művészi formát a varrott gobelin képekben. A gobelin egyben szenvedély is, hiszen jó alkotni, szenvedni vele és a mű elkészültével ráébredni, hogy megérte.

Hogyan hímezzünk gobelin képet!?

• A vásznat lehetőleg feszítsük ki egy fa keretre és amilyen sűrűn tudjuk rögzítsük oda rajzszegekkel. Ha a keret külső mérete nem egyezik meg a vászonnal , akkor elfog torzulni a gobelinünk.
• Mielőtt nekilátunk ellenőrizzük le, hogy a varrókészlet tartalmazza-e a szükséges cérna mennyiséget és színeket.
• A cérna eredetileg hat szálból áll, tűgobelinnél csak három vagy kettő szállal dolgozunk. A cérnát ne bogozzameg kezdéskor, hanem hátulról fűzze be, majd mielőtt átérne a cérnával egy 1 centiméternyit az újjával nyomjon óvatosan a vászonhoz. A kimaradt cérnát a következő öltésekkel varrhatja el. Amikor új színnel kezd dolgozni, egy darabot húzzon keresztül a gobelin hátsó oldalán a meglévő öltések alatt.
• Ajánlatos a sötétebb cérnával kezdeni, mert míg teljesen elkészül a kép addigra nem fog látszani rajt annyira a koszolódás nyoma. Ha nem hímezzük érdemes letakarni vagy nejlonba tenni.

Háromféle öltéstechnika létezik, mellyel gobelin vászonra hímezhetünk.:

• Az első a "fél keresztöltés" módszer, amikor az öltéseket csak jobbra dőlő technikával kell készíteni.Ilyenkor az anyag hátoldalán függőleges vagy vízszintes vonalak keletkeznek.

  

• A gobelin gyöngyöltés során jobbról balra haladunk: az öltésszem bal alsó sarkából a jobb felsőbe öltünk, majd ezt követően az elkészített szemtől balra eső szemnél ugyanígy folytatjuk a hímzést.

  

• Az átlós sorú gobelin öltés, átlósan halad fentről lefelé, majd vissza. Ez a fajta öltés húzza össze a legkevésbé a vásznat.

 

A gobelinek kivarrásához leginkább a Puppets Mouline fonalakat ajánlják. A hímzés során nem soronként, hanem színenként haladunk. Egy-egy területet azonos színnel hímezünk ki. Az öltések mindig egyirányba dőljenek. Kényelmesebb hímezni, ha hímzőkeretet vagy rámát használunk. A keretre erősített kép kifeszül, így a hímzés során nem torzul el.